Az utóbbi hetekben sok posztot láttam a küzdelemről, az olykor győzedelmes, de sokszor inkább elszánt (elkeseredett?) csatákról, amiket nap nap után vívunk állítólag. A belső ellenségről, aki minden percben ott ólálkodik az inzulingörbénk árnyékában, akivel állandó harcban állunk… Sőt mi több, a napokban megtudhattam azt is, hogy a PCOS kezelése csak precíziós tervezéssel összeállított, állandóan kontrollált életmód mellett működhet – egyesek szerint.
És én csak állok és nézek – biztos jó ez így? Nem veszítjük kicsit el a perspektívát?
Tovább:
Ez az oldal át lett költöztetve ide.
Az oldal tartalmának teljes egészére vonatkozólag az 1999. évi LXXVI. tv. alapján minden jog fenntartva. Az itt található összes tartalom átvétele, utánközlése csak a szerző engedélyével és a forrás feltüntetésével lehetséges. Az anyagok másféle felhasználása, beleértve a nyomtatásban, adathordozón, vagy bármilyen más formában történő megjelenést, vagy fizetős tanfolyamokat, kizárólag csak jogdíj ellenében lehetséges.
© 2015-2017 Máth-Bálint Barbara
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Köszönöm szépen ezt az írást! (sose értettem ezt a PCOS elleni küzdelem felkiáltást, mert hisz hiába harcol vele az ember, mindig vele lesz)