IRánytű Blog

Inzulinrezisztens vagyok – felejtsem el a gyors szénhidrátokat?

“…és akkor már attól sem fogsz a szívedhez kapni, ha azt mondom, az IR étrendben helye van a gyorsan felszívódó, sőt akár még a magas Glikémiás Indexű szénhidrátoknak is.” 
Így fejeztem be annak idején a Mese a Glikémiás Indexről című írásomat – és innen folytatom most:
Miért is nem kell elfelejteni őket, mikor és miért is van ezeknek helyük egy inzulinrezisztens étrendjében?

A magas GI-t illetően abban maradtunk, hogy azért nem kell kizárni mindent, ami magasabb indexet kapott, mert egy étkezés hatása a szervezetünkre nem egyenlő az egyes alapanyagok hatásával. Emellett van, amit magasabb GI mellett is lassú szénhidrátnak számítunk (pl. barna rizs), és van, amit alacsony GI mellett is gyorsnak (pl. eper). 

Ami a gyors felszívódást illeti – először is emlékezzünk, mit tekintünk gyorsan felszívódó szénhidrátnak?

  • Tej, joghurt, kefír
  • Gyümölcsök, és ezekből készült ételek
  • Levek, pürék, turmixok, bizonyos növényi tejek

Az első ok, amiért a gyors szénhidrátoknak helyük van az étrendben az, hogy az ide soroltak fontos tápanyag- és vitaminforrások, részei a kiegyensúlyozott étrendnek. Ennél fogva nem szoktunk azzal nyitni, hogy kizárunk pl. minden gyümölcsöt, hiába reagál a vércukrunk gyorsan a bennük lévő cukorra.

Photo via Visualhunt.com

A második nyomós ok, hogy vannak helyzetek, amikor épp az a cél, hogy gyorsan felszívódjon a mi kis szénhidrátunk. Mik lehetnek ezek?

A legkézenfekvőbb, amikor leesik a vércukrunk és rosszul vagyunk – azaz “hipózunk”. Ilyenkor pont az a célunk, hogy visszatornázzuk a magunkat a normál vércukor tartományba, méghozzá lehetőleg gyorsan. Igaz, a további ingadozást elkerülendő érdemes lassú CH-val is kiegészíteni a helyzet orvoslását…

Aztán, ilyen eset például az is, amikor fizikai megterhelés (edzés, fizikai munka, vagy akár vajúdás) alatt, vagy után szénhidrátot pótolunk. Itt is az a célunk, hogy gyorsan üzemanyaghoz juttassuk a szervezetünket.

Photo Credit Minerva Studio/iStock/Getty Images

Végezetül ide sorolnám még azokat a rendhagyó helyzeteket, amikor valamilyen alkalom, ünnep, vendégség, stb során olyasmi kerül az asztalra, ami nem egészen IR kompatibilis, de nem akarjuk a vendéglátót megbántani. Vagy egyszerűen csak jól esik pár “hagyományos” falat a karácsonyi asztalon…

Én azon a véleményen vagyok, hogy ennek is van létjogosultsága, az hogy általában kerülök valamit, nem egyenlő azzal, hogy pánik szerűen rá sem nézek soha többé. Amíg ezek tényleg alkalmanként fordulnak elő – és nem hetente háromszor -, addig oly’ felesleges megbántani mondjuk a nagymamát, aki a régi kedvenc sütinkkel vár és nem eritritet használ… Vagy pl. azon rágódni, ehetünk-e a saját menyasszonyi tortánkból, ha a megrendelésekor még nem tudtunk az IR-ről és hát nem épp cukormentes lesz…
Persze itt már képbe jön az önismeret is: aki tudja magáról, hogy ha egyszer elcsábul, onnan nincs megállás, az nehezebb helyzetben van, de alap esetben semmi tragédia nem származik az ilyen “görbe napokból” – csak tartsunk mértéket. Az ételekkel és a gyakorisággal is.

Photo via Visualhunt.com

A cél tehát nem az, hogy soha, semmilyen körülmények között ne emelkedjen hirtelen a vércukorszint, hanem hogy hosszú távon kiegyensúlyozott keretek között tartsuk.
Ezért aztán, inzulinrezisztencia ide vagy oda, megvan a maguk helye a gyors szénhidrátoknak is.

 

 

 

Az oldal tartalmának teljes egészére vonatkozólag az 1999. évi LXXVI. tv. alapján minden jog fenntartva. Az itt található összes tartalom átvétele, utánközlése csak a szerző engedélyével és a forrás feltüntetésével lehetséges. Az anyagok másféle felhasználása, beleértve a nyomtatásban, adathordozón, vagy bármilyen más formában történő megjelenést, vagy fizetős tanfolyamokat, kizárólag csak jogdíj ellenében lehetséges.
© 2015-2017 Máth-Bálint Barbara

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!